A Kempo története

A kempo gyökerei az i.sz. 500-as évekbe nyúlnak vissza. Ebből az időből származik a történet, miszerint egy indiai herceg, Bodhidarma, gyámja, Prajnatara kérésére Kínába utazott, hogy felkutassa a Buddhizmus eredetét, illetve tanulmányozza a dhyana (a Zen) tudományát. Bodhidarma Kshatriya (buddhista harcos) volt, a huszonnyolc indiai nemzetségfő egyike és a Vajra Mushti (gyémánt ököl stílus) mestere, akinek kiemelkedő szerepe volt a földön máig kifejlődött harcművészeti irányzatok legtöbbjének kialakulásában.

Bodhidarma i.sz. 520. körül Kínába érve a Honan tartományban lévő egyik shaolin templomban talált rá Buddha "nyomaira", ahol innentől kezdve kilenc éven át meditált. Ezidő alatt a Honan tartományba többször banditák törtek, terrorizálva a helyi falvak lakóit, és magát a shaolin templomot is.

A kilenc év után Bodhidarma eldöntötte, hogy megtanítja a szerzeteseknek a harcművészetét, látván a kitartást és elszántságot a hit iránt. Bodhidarma a Vajra Mushti mozdulatokra alapozva tanította a legegyszerűbb módszereket, a kéz, a tenyér és a láb fegyverként való használatát. Tanítását Shih Pa Lo Han Sho-nak (japán megfelelője Juhachi Rakan Shu) nevezte, vagyis ' a felvilágosult ember tizennyolc keze ' módszernek. Később ezt nevezték el  Chuanfa-nak, egyesítve a Vajra Mushti és a Dharma (a Buddhizmus törvényének) eszméjét. A Chuan/Mushti jelentése ököl, a Fa/Dharma jelentése pedig törvény. Chuanfa tehát az ököl törvénye, mely japánul Kempo (innen ered a Shaolinssu Chuanfa vagy Shorinji Kempo elnevezés).

Bodhidharma az Indiai harcosok módszereit (Kshatriya) változtatta harcművészeti rendszerré, azáltal hogy hozzáadta ahhoz a békés erkölcsi tisztaság elveit (kínai nyelven a Wu Te-t, japánul a Butoku-t). 

A Shaolinssu Chuanfa fejlődésének sajátosságai közé tartozott, hogy bár Kínában egyre terjedt - és számos szerzetes, harcos és család adta hozzá sajátosságait -, csak néha jegyezték fel a módszereket, és gyakran titkosan kezelték azokat - csak a család tagjait, vagy csak az örököst illette az abba való betekintési jog. Így gyakran vesztek el hatékony módszerek azáltal, hogy a mester halálával a sírba vitte tudományát.

Az évszázadok alatt a Shaolin templomokban folyamatosan fejlődő harcművészeti stílusoknak már több mint 400 változata létezett, amikor a sok hasonló módozat gyökereit vizsgálva egy Chuan Fa mester, Ch'ueh Taun Shang-jen talált rá az elveszettnek hitt Shih Pa Lo Han Sho eredeti módszereire. Ezt követően saját technikáival integrálva azt kialakított egy 72 technikából álló rendszert.

Sok éven át terjesztve új irányzatát, Shenshi tartományban ismerkedett meg egy másik Chuan Fa mesterrel, Li-vel, akivel együtt tovább fejlesztve alakította ki a 107 technikából álló rendszerét, amiből öt csoportot alakított ki, öt különböző állat nevével ellátva azokat. Úgy tartotta, hogy ezen állatok ösztönös reakciói tükröződnek ezekben a Chuan Fa mozdulatokban. Innentől vált ketté tulajdonképpen a Kempo és a Kung-Fu (wu-shu) története.

A Sui és a Ming időszak közötti 800 év alatt számos shaolin szerzetes vándorolt Japánon és Okinaván keresztül, terjesztve a Chuan Fa-t, az Ököl törvényét, japánul a Kempo-t. (Többek között ennek köszönhető, hogy kialakult a legtöbb jelenlegi harcművészeti irányzat.) Számos szerzetes fontosnak tartva Buddha szavát, oktatást kizárólag Buddhista templomokban folytatott, ezért terjedhetett könnyedén a Kempo mind a polgári mind az előkelő rétegekben.

A 16-18. század derekán sokan éppen Japánból vándoroltak Kínába, és évekkel később Chuan Fa mesterekként tértek vissza, mint pl. Sagukawa a Shuri-te és egyben a karate egyik megalapítója, vagy mint az aiki-jutsu, és a ju-jitsu kialakulásában nagy szerepet játszó mesterek.

A 17. század elején a Kumamoto család kezdte el rendszerezni a Kempo elveit, melynek eredményeként egyre inkább japánosodott, és fejlődött végső formájára a Kosho ryu Kempo, melyből a mai modern kempo stílusok származnak.

A Kempo világméretű népszerűsödésében nagy szerepe volt James Mitosa japán származású amerikainak, aki 1916-ban, gyermekkorában került Japánba, Kyushu városba, hogy Kosho-ryu Kempo-t tanuljon. Tizenöt év tanulás után tért vissza Hawaii-ra, ahol megnyitotta 1936-ban az "Official Self-Defense" klubot Honoluluban.

William Chow nevéhez fűződik a legnagyobb ugrás a Kempo történetében. William K.S. Chow Mitose tanítványa volt sok éven át, és korábban családja révén Kung-fu-t is tanult. Chow egyesítette a két irányzatot és kialakította a Kara-ho Kempo-t. 1949-ben Chow elkezdte az oktatást és megnyitotta dojoját a YMCA épületében. Hogy kifejezze a határozott különbséget a Mitose féle Kempo-tól, elnevezte stílusát Kenpo Karatének. Az évek alatt további fejlesztéseket vezetett be, többek között a Kung-fu-ra illetve az akkor már karatéra is jellemző körkörös technikákat, és formagyakorlatokat.

Chow egyik kitűnő tanítványa, Edmund Parker nevéhez fűződik a Kempo történetének újabb mozzanata. Ő volt a mestere többek között Elvis Presley-nek, illetve Steve Mcqueen-nek, és ő tökéletesítette a jelenleg működő amerikai Kenpo Karate rendszert.

Forrás: budomagazin.hu

A Kempo hazai története

Magyarországon először az 1980-as évek elején Németországból hazatért Shihan Lakatos Csaba kezdte oktatni a Kurayfat Kempo-t. Lelkes tanítványokat nevelt akik Tatabányán és Tatán egyaránt szép létszámban vettek részt az edzéseken. Lakatos mester 1990-ig tanított itthon majd visszatért Németországba. A Kurayfat Kempo-t két évig Sensei Szabó András oktatta a továbbiakban kisebb-nagyobb sikerrel, mígnem két fiatal mester Sensei Cserei Ákos akkor 2. Dan-os és Sensei Lengyel Tamás akkor 1. Dan-os mesterek megalapították a Magyar Kurayfat Kempo Szövetséget Shihan Lakatos mester és az ASIAN KURAYFAT KEMPO KAI ASSOTIATION engedélyével. Sajnos az évek során Cserei és Lengyel mesterek eltávolodtak régi mesterüktől és a világszövetséggel is sok bajuk volt, így megkeresték Hanshi Harnos Imre 10. Dan-os mestert a Zen Bu Kan Kempo megalapítóját és az ő segítségét kérték. Harnos mester szívesen segített és a két mester tovább tudta építeni a Kurayfat Kempo szövetséget.

1992-2002-ig 10 éven keresztül töretlen volt a haladás, míg Cserei mester egyre többet kezdett el foglalkozni a fegyveres technikák oktatásával, a fegyveres versenyek szervezésével és létrehozott, a mai napig senki sem tudja, hogy milyen megfontolásból, egy Kempo Kobudo szervezetet. Lengyel mester látva, hogy ez az út nem járható közölte Cserei mesterrel, hogy kilép a szövetségből és új szövetséget alakít ki. 2003 januárjában összehívott közgyűlésen a mesterek és a klubvezetők meghallgatták mindkét mester álláspontját és legtöbben Sensei Lengyel Tamás mester mellé álltak. A Magyar Kurayfat Kempo Szövetség megszűnt, Cserei mester a mai napig a Kubudo Kempo oktatásával foglalkozik.

Lengyel Tamás és követői megalakították a MAGYAR TRADICIONÁLIS KURAYFAT KEMPO KARATE SZÖVETSÉGET, mely a Magyar Kempo Szövetséggel együttműködve a Nemzetközi Kempo Világszövetséget képviselve magas szinten a mai napig élteti a KURAYFAT KEMPO-t Magyarországon.